A kép elkészítéséhez elengedhetetlen volt a tűző nap, amely elengedhetetlen volt a kompozícióhoz, lévén nem színészről volt szó, aki beült a vízoszlopok közé. Másrészt az erős napsütés nem teszi lehetővé a hosszú expozíciós időt, ezért a legfontosabb kellék a szürkeszűrő volt. ND400-as szűrő 8-9 fényértéket vesz vissza, így sikerült az expozíciós időt 2 másodpercre felvinni, pedig a rekeszérték is f/14 volt. Persze, ez már nem megy szabad kézből, így szükség volt az állványra is, amelyhez jó szolgálatot tett a kioldó is.

Fontos, hogy a stabilizátort minden esetben ki kell kapcsolni, ha állványról fotózunk. Nem, nem lesz még stabilabb, ha bekapcsolva hagyjuk, ugyanis a stabilizátor folyamatosan rezegteti az egyik objektívtagot (más esetekben a szenzort), amely csak elmosódottságot okoz állványról történő fotózás esetén.

Amikor elindultam fotózni, akkor csak azt szerettem volna ha tudok néhány képet csinálni hosszú záridővel a habos vízoszlopokról, és az ott játszó gyerekekről. Ehhez képest szerencsém volt, hogy volt egy ember, aki úgy gondolta, hogy lehűti magát. Sok időm nem volt, ugyanis ő sem ücsörgött ott sokat, azonban arra pont elegendő volt, hogy a félig beállított képet átvariáljam. A 2 másodperces expozíciós idő nem csak azt tette lehetővé, hogy a vízsugarak habos oszlopként jelenjenek meg, hanem a futkározó gyerekek sem kerültek rá a képre, amely tovább erősíti az emberalakot.

Az útómunka az apróbb hibák korrigálása mellett a színekre, a kontrasztra és a részletek hansúlyosabbá tételére korlátozódott. Először a részletek kiemelésével szerettem volna egy karakterisztikus fekete-fehér képet, lévén a szürke kövek, és a fehér vízfátyol adta a színek mellőzésének lehetőségét. Az eredmény azonban nem volt megfelelő, ugyanis az ülő alak túlságosan is beleolvadt a víz-kerítésbe, ezért választottam a részben színes, részben fekete-fehér kidolgozást.