Essünk át a kötelező technikai részleteken. Makro fotózásnak azt nevezzük, amikor a szenzoron a képméret legalább akkora mint a valóságban, azaz 1:1 arányú leképzés történik. Praktikusan ez azt jelenti, hogy ha például egy rovar fejét fényképezzük, akkor a szenzorra eső képe nem kicsinyítődik le, az valóságnak megfelelő nagyságú lesz. Természetesen ha ennél nagyobb a kép, akkor azt is makro, amely a leggyakrabban max. 5-szörös nagyítást jelent. A makro fotózáshoz általában szükségünk van egy makro objektívre (a barkácsolt megoldásokkal most nem foglalkozunk). Minden más “csak” közeli kép, még akkor is, ha egyébként a gépen van makro kapcsoló. (van néhány lencse, amely 0,7-szeres kicsinyítést ad speciális állásban, amely már jól közelíti a makro hatását.

Általában valósághű méretnek azt tekintjük, amit a szemünkkel érzékelünk, amely a jól megszokott világunkat mutatja. Azonban valószínűleg a legtöbb gyerek átesik azon, hogy egy nagyítóval, vagy esetleg mikroszkóppal megismerheti a miniatűr világot is. Ha mi is ismét fel szeretnénk fedezni a kicsiny részleteket a körülöttünk lévő, hétköznapi dolgokban, akkor érdemes kipróbálni a makro fotózást. Néha ez annyira magával tudja ragadni az embert, hogy már nem elégszik meg a makro-lencsék nagyításával. A továbblépéshez már egy kis kézügyességre és utánajárásra is szükség lesz, ugyanis a legkönnyebben elérhető technológia a mikroszkóp lencsék használata, általában egy öreg kihuzattal.

Eszközök

1. Makro objektív – min. 0,7:1, de ha van rá mód, akkor 1:1 vagy 5:1
2. Állvány (opcionális)
3. Polárszűrő (opcionális)
4. Kör- vagy rendszervaku (opcionális)

A makro fotózásban kényelmesen f2.8-f4 (sokszor még ennél is alacsonyabb értékre) állíthatjuk a rekeszt, ami sokat segít abban, hogy a lehető legtöbb adott fénnyel tudjunk dolgozni, extra megvilágítás nélkül. Cserébe nagyon pontosan tudnunk kell, hogy mit szeretnénk élesen látni a képen, ugyanis egy 100mm-es objektívet, full frame gépen, f2,8 rekeszértékre állítunk, akkor 30 cm-ről csak 1 mm mély az éles tartomány. Ezt a pici mélységélességet jól példázza a fa törzsén szaladó hangyáról készült fotó, ugyanis a kéreg már életlen.

3 egyszerű dolog, amit érdemes kipróbálni és nem feltétlenül kell hozzá makro objektív:

1. Virág vagy növény makró (vagy közeli) fotózásánál világítsuk meg hátulról. Ez a megoldás különösen alkalmas piros színű virágok fotózására, ugyanis erre a szenzorok általában nem olyan érzékenyek, így elmaradnak a szép rajzolatok.
2. Keressünk szimmetriát a növényekben, virágokban, amelyet közeli képeknél remekül ki lehet használni. Készítsünk olyan képet amelyen a szimmetria középpontját, középvonalát a kép felére, illetve olyat amit a kép harmadára (vízszintes és függőleges harmadra is) komponálunk!
3. Ha fényképezőgépünkön (telefonon nem minden esetben lehetséges) állítható a mélységélesség, akkor készítsünk képeket a legalacsonyabb értékkel (f2.8-f5.6), akár a makro funkció bekapcsolásával. Közeli képeknél (max. 30-40 cm távolságból) ezzel a beállítással akár 1 cm alatt is maradhat a mélységélesség, így szép elmosódott hátteret kapunk.