Ha StreetPhoto-ról van szó, akkor sokan még a kis teléket is elutasítják. A leggyakoribb ellenérv a telével szemben, hogy nem kerülünk elég közel a fotózandó személyhez, illetve a háttér és az előtér közötti mélység csak a nagylátószögű, vagy normál objektívek (max. 50-55 mm) esetén érvényesül. A telével készült képeket (StreetPhoto-ként) elfogadók és elutasítók tábora között éles vita zajlik, amely során már részletesen feltárta mindkét tábor az érveit, azaz pontosan tudjuk, hogy kinek mi a fontos ebben a műfajban. Ha valaki élvezi a kapcsolatot az emberekkel, fontos számára a természetes kép, annak a 28-35-50 mm-es (lehetőleg prime) objektíveket ajánlom. Ezzel szemben ha nem akarunk, vagy nem tudunk közel menni a fotózandó témához, és szívesen készítünk olyan képeket, amelyek alanyait nem zavarjuk meg a fényképezéssel, akkor akár 200-300 mm-es telét is használhatunk (vállalva a felszerelés cipelését).

Ebben a műfajban sokkal fontosabbnak gondolom, hogy az élet által produkált, sajátos szemszögből szemlélt, akár humoros helyzetekről élvezetes kép készüljön, mint a technikai vitát. A teleobjektív használata feszegeti a StreetPhoto konvencionális kereteit? Ha ez tényleg szöget üt a fejünkbe, akkor lehet, hogy már egy kicsit túlértékeltük a technikát és a formalitásokat.

Eszközök

1. Nagylátószögű, általános (lehetőleg prime) objektív
2. A kis, tükör nélküli gépek sokszor hasznosak

A válasz egyértelműen NEM. Persze a StreePtoto-k többsége fekete-fehérben készül, ami nem véletlen. A fekete-fehér képekkel letisztult képeket készíthetünk, ezért valóban fontosnak tartom, hogy minden esetben nézzük meg a képet, hogy fekete-fehérben milyen lenne.

A StreetPhoto esetében a színeket kifejezetten nehezítésként élem meg, ugyanis nem könnyű a megjelenő elemek között a színharmóniát is megteremteni, vagy elkerülni az élénk színű, a kép szempontjából jelentéktelen részek dominanciáját. Ha mégis úgy döntünk, hogy színes StreetPhoto-t készítünk, akkor számoljunk azzal, hogy a színeknek önmagukban akkora jelentősége lesz, mint a fotó fő mondanivalójának. Néhány esetben kizárólag a színekre is építhetjük a teljes kompozíciót.

A kép egy 70-300 mm-es lencsével (300 mm-es beállítással) készült. A tele hátrányait nem igazán érezzük, ugyanis a háttér lényegében homogén, így a háttér és a két alak közti tér összenyomása nem érzékelhető. A képet egy nagy téren készítettem, ahol sok kis csoport nézelődött, pihent vagy várakozott. Rengeteg micro-jelenet vett körül, amelyek folyamatosan változtak, így a tele jó választásnak bizonyult, hiszen távolról gyorsan lehetett váltani a csoportosulások között, és nem kellett többször bejárni a teret.