Copyright © a-t-i
StreetPhoto – 5 Aranyszabály
Keressünk embereket hétköznapi szituációban és egy kis humort – amit csak kevesen látnak |
Mindig nézzük meg, hogy fekete-fehérben milyen lenne a kép |
Válasszuk az automata (P) vagy AV üzemmódot, nagy (f11-f16) mélységélességgel |
Használjunk tükör nélküli (akár kompakt) gépet, nagylátószögű objektívvel |
Egy mosoly sokat segít az esetleges konfliktusok feloldásában |
StreetPhoto, a kapcsolat!?
Ha StreetPhoto-ról van szó, akkor sokan még a kis teléket is elutasítják. A leggyakoribb ellenérv a telével szemben, hogy nem kerülünk elég közel a fotózandó személyhez, illetve a háttér és az előtér közötti mélység csak a nagylátószögű, vagy normál objektívek (max. 50-55 mm) esetén érvényesül. A telével készült képeket (StreetPhoto-ként) elfogadók és elutasítók tábora között éles vita zajlik, amely során már részletesen feltárta mindkét tábor az érveit, azaz pontosan tudjuk, hogy kinek mi a fontos ebben a műfajban. Ha valaki élvezi a kapcsolatot az emberekkel, fontos számára a természetes kép, annak a 28-35-50 mm-es (lehetőleg prime) objektíveket ajánlom. Ezzel szemben ha nem akarunk, vagy nem tudunk közel menni a fotózandó témához, és szívesen készítünk olyan képeket, amelyek alanyait nem zavarjuk meg a fényképezéssel, akkor akár 200-300 mm-es telét is használhatunk (vállalva a felszerelés cipelését).
Ebben a műfajban sokkal fontosabbnak gondolom, hogy az élet által produkált, sajátos szemszögből szemlélt, akár humoros helyzetekről élvezetes kép készüljön, mint a technikai vitát. A teleobjektív használata feszegeti a StreetPhoto konvencionális kereteit? Ha ez tényleg szöget üt a fejünkbe, akkor lehet, hogy már egy kicsit túlértékeltük a technikát és a formalitásokat.
Eszközök
- Nagylátószögű, általános (lehetőleg prime) objektív
- A kis, tükör nélküli gépek sokszor hasznosak
Csak fekete-fehér?
A válasz egyértelműen NEM. Persze a StreePtoto-k többsége fekete-fehérben készül, ami nem véletlen. A fekete-fehér képekkel letisztult képeket készíthetünk, ezért valóban fontosnak tartom, hogy minden esetben nézzük meg a képet, hogy fekete-fehérben milyen lenne.
A StreetPhoto esetében a színeket kifejezetten nehezítésként élem meg, ugyanis nem könnyű a megjelenő elemek között a színharmóniát is megteremteni, vagy elkerülni az élénk színű, a kép szempontjából jelentéktelen részek dominanciáját. Ha mégis úgy döntünk, hogy színes StreetPhoto-t készítünk, akkor számoljunk azzal, hogy a színeknek önmagukban akkora jelentősége lesz, mint a fotó fő mondanivalójának. Néhány esetben kizárólag a színekre is építhetjük a teljes kompozíciót.
Tele. Maradhat?
A kép egy 70-300 mm-es lencsével (300 mm-es beállítással) készült. A tele hátrányait nem igazán érezzük, ugyanis a háttér lényegében homogén, így a háttér és a két alak közti tér összenyomása nem érzékelhető. A képet egy nagy téren készítettem, ahol sok kis csoport nézelődött, pihent vagy várakozott. Rengeteg micro-jelenet vett körül, amelyek folyamatosan változtak, így a tele jó választásnak bizonyult, hiszen távolról gyorsan lehetett váltani a csoportosulások között, és nem kellett többször bejárni a teret.
Az utcai fotózásban sokat számít a gyakorlat, ezért a következő javaslatoknál is fontos figyelembe venni, hogy milyen szinten állunk. A tippeket nehézségi sorrendbe rendeztem…
Próbáljuk ki!
- Üljünk ki egy kávéház teraszára és figyeljünk. Az elkészült képeket egy-két nap elteltét követően ismét nézzük át, és tegyük fel a kérdést, hogy tudnánk-e hasonló képet készíteni. Ha igen a válasz, akkor valószínűleg nem az lesz a legjobban sikerült utcai fotónk.
- Használjuk ki a tükröződéseket!
- A nagylátószögű lencsével nem szükséges közvetlenül az emberek felé fordítani a gépet, “elfotózhatunk mellettük”.
- Keressünk olyan helyszínt, ahol a színek harmonikusak, nem zavarnak hétköznapi tárgyak, és várjuk meg míg megtelik élettel…
- Kérjünk meg embereket, hogy segítsenek a fotózásban, legyenek a “modelljeink”. Az elkészült képeket mutassuk meg, sokan partnerek ebben is!